Végre rászántam magam, hogy felálljak a szomorúság székéről, és a mexikói lány helyett új társakat keressek karácsonyi utazásomhoz. Ugyanis a főnök kb. megparancsolta, hogy igen is el kell mennem valahova és megkapom karácsonykor a szabad 2 hetemet.
Így hát felkerestem öreg barátomat, a Couch Surfing oldalt, ahova kiposztoltam, hogy csatlakoznék valami csoporthoz a karácsony alatt. Írtam valamint 2 lánynak, akik szintén terveztek valamit: az egyik Raja Ampaton lesz, a másik Lombokon. Szívem szerint Raja Ampatra mentem volna el, de sajnos az a lány nem válaszolt, viszont kaptam választ a Lombokos lánytól, bár beletelt pár napba. Addig is kaptam folyamatosan a tippeket a felhasználóktól, hogy hova menjek, melyik jó hely - ami úgymond haszontalan volt számomra, mert menni tudtam volna hova, de én nem úticélt kerestem, hanem útitársat. A 4. hozzászóló után viszont végre kaptam egy hasznos választ: egy lány írt, aki szintén Lombokra tervezte az utazását. Majd felröppentek más fórumbejegyzések is, mi szerint Balira vagy Lombokra akarnak menni, ezért úgy éreztem, hogy meglett a döntés, irány Lombok! Aztán Facebookon is beírtam a Darmasiswás csoportba, ahonnan írt egy ukrán lány, hogy ő szívesen jönne.
Aztán jöjjön a repjegy-keresés. Tudtam, hogy mivel karácsony lesz, tuti, hogy nagyon drágák lesznek a jegyek. Hát nem tévedtem, az első keresés eredménye egy 2.4 milliós repjegy volt (48 ezer Forint). Nem nagyon tetszett, de hát ez van, ha el akarok menni valamerre, akkor mindenképp sok pénzt kell kiadni a pénztárcából, hiszen karácsony mégiscsak szezon.
Na de hát hogy szedem össze a 2.4 millió rúpiát, amikor csak 4 milliót váltottam, abból kifizettem 1 milliót a Bromos repjegyre, valamint 1.2 milliót a lakásra. Hamar megszültem a gondolatot, hogy 1 hét után újabb pénzváltást kell elintéznem, ráadásul minél hamarabb, ha nem akarok 2.4 milliónál többet fizetni a repjegyre.
Ezért egyik promóció után szépen el is mentünk pénzt váltani. Nem oda, ahova múltkor, meg is lett az eredménye. 3 db $100-ost akartam váltani. Bementünk az első helyre, ahol eleve gyenge árfolyam volt, de ez az embernek nem volt elég, kifogásolta mindhárom bankjegyet. Még érkezés előtt hallottam róla, hogy a pénznek kb. tökéletes állapotúnak kell lennie, mert különben alacsonyabb áron váltják be. A szinte tökéletes bankjegyeim viszont nem bizonyultak tökéletesnek. Az egyiken rajt volt egy pecsét, na ott beismertem, hogy valóban nem jó a dolog, előtte nem is vettem észre, hogy ott van. A 2009-es széria címletein van egy nagyon nem oda illő kékes-lilás csík, amit kifogásoltak, hogy az ott van. Hát eléggé felhúzott az egyén, hiszen minden 2009-es bankjegyen ott van a kékes-lilás csík, akár akarom, akár nem. A 2006-ossal meg az volt a baja, hogy régi címlet. Óóó, hogy egyem meg, biztos következő hónapban cserélik le a dollárt valami másik pénznemre és nem lehet könnyen megszabadulni tőle. Ezzel rá is csaptam az asztalra, hogy velem ne szórakozzon, engem aztán nem fognak lehúzni. Úgyhogy át is mentünk a másik helyre, a Mandiri bankhoz:
A 2006-os pénzt itt is réginek tartották, itt viszont már beváltani sem akarták. Kezdtem elkeseredni, hogy most tényleg akkora baja van a pénzemnek, hogy beválthatatlan, és szívből reméltem, hogy az otthoni maradék címleteim is 2006-osak :D Jött a 2009-es címlet, amit el is fogadtak volna, viszont a végén volt egy 1 milliméteres behajtás!!! Kínomban már röhögtem ezen. Aztán jön a 3. címlet, a pecsétes: ezt érdekes módon elfogadták :D Úgyhogy $100-t sikeresen át tudtam váltani. Mikor odaadta az agyon gyűrt rúpiát, szépen kedvesen megkérdeztem a nőtől, hogy ha tőlem nem fogadnak el egy 1 milliméteres behajtású pénzt, akkor ők miért adhatnak ki nekem összegyűrt papírpénzt? Mondtak valami magyarázatot, de nem nagyon érdekelt, szerencsére a rúpiától könnyebben meg fogok szabadulni Indonéziában, még ha gyűrött is.
A 3. helyet meg már meg sem említem, mert érdekes módon ott egyből beváltották a maradék $200-t, nem kifogásoltak rajtuk semmit.
Úgyhogy végre megszereztem a szükséges pénzt, és megfogadtam, hogy most már, ha kell sem fogok dollárt váltani, mert csak fejfájás lenne az egész.
Aztán újra néztem a repjegyeket, és valami csoda folytán 1.8 millióból ki tudok jönni! Habár ez még mindig elég drága, ugyanis egyik nap a Facebookon hirdették a 400 ezres oda-vissza utat. Ennyibe kerül a karácsony, ahogy elnézem. Odautam Baliba szól, december 23-án. Itt találkozok majd az ukrán lánnyal még aznap remélhetőleg. 24-én érkezik Tia, egy surabayai indonéz lány. Együtt fogunk nekiindulni rövidke utazásunknak Balin. Ubud városba szeretnénk menni a strandok helyett, hogy megnézzünk néhány rizsföldet, templomot és egyéb szépségeket, mint például ezt:
26-án pedig áthajókázunk a Gili-szigetekre, ott eltöltünk 2 napot. Na itt szeretném szétáztatni magamat és lőni a szebbnél szebb képeket nektek, akik valószínűleg fagyoskodni fognak odakint, minthogy strandolni :D Kérlek, ne utáljatok, sajnálattal fogok gondolni rátok :D Utána pedig Lombok a soros, január 4-ig. Ahol még nem tudom, hogy mit fogunk megnézni. Meg akartam mászni a Mount Rinjani hegységet, de különböző okok miatt inkább nem vállalkozom rá.
Ennyit a karácsonyi utamról, a következő részben egy promóciós élményemről számolok be nektek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése