Fárasztó nap Bogorban

Habár következő bejegyzésként a Bromós utazásomról szerettem volna írni, ma annyi dolog történt velem, hogy meg kell veletek osztanom. Kicsiknek és nagyoknak üzenem, hogy eme bejegyzés 18 éven felülieknek való tartalmakat rejthet, úgyhogy csak szülői felügyelet mellett ajánlom eme bejegyzés olvasását! :D

Először is most először ragadott el az az érzés, hogy iszonyatosan nem szeretek munkásember lenni, és utáltam magamat is, hogy minden promóciós meghívásra igent mondok. Ayu, a munkatársam mondta, hogy Bogorra megy, ami Jakartától nincs annyira messze (térképen…), így felcsillant szemekkel mondtam neki igent azonnal. Gondoltam, hogy úgyis pár órát leszünk csak, biztos rá lehet majd venni, hogy nézelődjünk kicsit a városban. Aztán egy idő után elkezdtem kérdezni a szokásos dolgokat, amiket tőlem már szerintem teljesen megszokhattak: mikor kell indulni, és hány osztályban tartunk prezentációt. Ilyenkor mindig abban reménykedek, hogy a válasz a minimum 8 óra és 2-3 osztály. És ekkor jött a hideg zuhany: a várt 8 óra helyett 6 órát mondott Ayu, ami azért is volt kegyetlen, mert tegnap 7re kellett menni a suliba egy másik promóció miatt. Ami rosszabb volt, az pedig, hogy nem osztályokat mentünk látogatni, hanem kiállításra, ami ugye hosszabb szokott lenni. Ayu azt mondta, hogy 8kor kezdődik és egészen délután 6ig tart. Na én akkor elvetettem minden reményt, hogy várost fogok nézni. Aztán jött a következő döfés: Fatir volt az egyik ember, aki jött volna. Na most őt elvitték inkább Yogyakartába, ahova én azért nem tudtam elmenni, mert péntekre már megvolt a repülőjegyem Surabayába. Kár érte, mert Yogyakartát is nagyon szívesen megnéztem volna. Úgyhogy szerda délután „anyukámat akarom” kedvvel jöttem haza és törődtem bele a dologba, hogy márpedig 5:30kor kelni kell, egész napos promóciózás után pedig jó, ha hazaérek este 8-9 órára.

Aztán eljött a reggel, bementem 6ra, megismertem egy másik diákot, Melissát, aki egész odaút alatt lődözte a szelfiket, szórakozott a SnapChattel, amin elkezdtünk szivárványt hányni :D jó nagy marhaság az egész :D Hogy ne üres gyomorral induljunk neki a napnak, reggel 7kor betoltunk egy jó adag zsíros soto-t. Magyarként jobban örültem volna, ha kettesben hagynak az előtte megvett csokis buktáimmal, de ugyanakkor magyarként az ingyen dolgokat is természetesen el kell fogadni, úgyhogy legyűrtem a sotot :D

Körülbelül 9 órára be is értünk az iskolába, ahol elfoglaltuk az asztalunkat, és kezdtük meg a munkánkat a jó nagy melegben – mert ugye miért is lenne légkondi vagy ventilátor egy belső teremben. Ki sem pakoltuk a dolgainkat, de már megrohamoztak minket a diákok a kérdéseikkel. Valami csoda folytán nem unatkoztam 1 percet sem, nagyon sokan odajöttek hozzám és angolul kérdeztek tőlem dolgokat és érdeklődtek a nemzetközi programról. Ezért elmondhatom, hogy sokkal pozitívabb kép alakult ki Bogor diákjairól, mint a főváros nebulóiról. Aztán egyszer csak elfogyott tőlünk a tömeg, meg a nálunk lévő prospektusok, aztán mondta Ayu és Deswa, hogy végeztünk, összepakolunk és megyünk a Botanikus Kertbe. Eléggé meglepődtem, hiszen még dél sem múlt el. De persze 1 szóval nem marasztaltam őket :D

A Botanikus kertbe azért is szerettem volna elmenni, mert ott látható Indonézia egyik legnevezetesebb virága, a Rafflesia Patma:

Sajnálatos módon nem jártunk szerencsével, kerestük mindenhol, de nem találtuk sehol. Végül megkérdeztünk egy embert, aki mondta, hogy az a virág csak 4 évente 1x nyílik ki, úgyhogy kereshetjük nyugodtan, nem fogjuk megtalálni. Természetesen eléggé elszomorított ezzel a mondatával és nem is erőltettem, hogy maradjunk még sétálni – meleg is volt, és hihetetlen lusták az indonézek, már az elején kisbuszra akartak ülni, hogy ők nem bírnak sokat sétálni.

A botanikus kert után pedig elmentünk duriánt enni. Eddig azt hallottam róla, hogy annyira büdös, hogy – ha jól tudom – Kína egyik városában (talán Shanghaiban, de nem tuti) nem engedik felvinni a duriánt tömegközlekedési eszközre. Ennek ellenére mindenki esküdött rá, hogy nagyon jó íze van. Hát ezen ne múljék, nekivágtam én is. Megrendeltük szépen a duriános édességet, 5 percen belül ki is hozták. Először csak néztem, hogy milyen jól néz ki, aztán valami fura szag kezdett el terjengeni. A poharak kb. 1 méterre voltak tőlem, de mint kiderült, a durián szagát éreztem már. Amint felemeltem a poharat, azt hittem, hogy rosszul leszek a szagától, annyira büdös volt. Ízre nem volt rossz, persze fura volt, a szaga mélyebb nyomokat hagyott bennem. Főleg azért is, mert evés után ahogy keletkeztek a gázok és jöttek fel a torokba, teljesen olyan ízük volt, mint amilyen szag terjengett a duriánok körül. Na mindegy, ezt is kipróbáltam, de legközelebb tuti nem fogok 1 rúpiát sem kiadni azért, hogy ilyen büdös valamit egyek :D úgyis van egy enyhébb fajtája, a jackfruit, ami ugyanúgy büdös, de csak akkor, ha közel hajol hozzá az ember megszagolni. Ízre is jó, és nincsen semmiféle visszatérő gázprobléma.

Eme páratlan élmény után visszaindultunk a suliba, 3ra vissza is értünk. Kérdezték, hogy haza akarok-e jönni, de mivel nem volt semmi dolgom úgy döntöttem, hogy bemegyek az irodába és ott elgépezgetek pár órát, hogy elüssem az időt. Az elején leültem Rulihoz beszélgetni, aki éppen valami szépségbemutatós YouTube videót nézett, aztán megmutatta a Miss Hungary-t is, valami Ács Beatrixot. Már napok óta azzal poénkodik, hogy ő Cindy Crawford és Heidi Krum indonéz testvére, de testvére Justin Bieber is, de ezt csak nekem mondja el, mert kicsit szégyelli. Kicsit gonosz dolog tőlem ezt megosztani veletek, na de mindegy is. Azt viszont jó, ha tudjátok, hogy Cindy Crawford és Heidi Krum fiútestvérét Indonéziában találhatjátok. Aztán az is kiderült, hogy Nicki Minaj unokatestvére! Úgyhogy mutatott az újdonsült lányunokatestvéréről egy férfiak számára ízletes klippet, Anaconda névvel. Hát igen, egy light pornóval felért a dolog. Ezt tuti nem osztottam meg veletek, de Indonéziában ne vannak tiltva a pornóoldalak. Ezt még valakitől hallottam, de, hogy biztos legyek benne, lecsekkoltam én is – és tényleg. Úgyhogy szerintem jogosan mondhatom ki, hogy Nicki Minaj videója felér egy indonéz pornóval. Aztán mondtam neki, hogy Alexandra Stan durvább videókkal tud előrukkolni, vagy pl. Inna. Ruli szemei kicsit elkerekedtek, amikor mondtam Alexandra Stan – Lollipop számát, és kiírta a YouTube, hogy felnőtteknek való jeleneteket tartalmaz a videó… úgyhogy ezt inkább meg sem nézte, mondva, hogy mégiscsak a kampuszon vagyunk. De nem fejeződött be a téma, mutatott 2 csini indonéz lánykát, akik überelték még Alexandra Stan nyalókaszopogatását és Inna sóhajtozását a kibiggyesztett mellükkel. Íme a videó:

Az egész iroda figyelte a reakcióimat, én pedig már könnyeztem a nevetéstől, és a sokktól :D Érdekes módon ez a klipp Indonéziában lett felvéve. Érdekes módon az indonéz kormány nem támogatja a lányokat, ennek ellenére mégis az iparban vannak. Mutogatott más női előadókat is bugyit villogtató miniszoknyában, szex jeleneteket imitáló pózokban éneklés közben, stb. stb. Úgyhogy 1 óra alatt bőven le lehetett sokkolni, én pedig elneveztem ezt a műfajt „indonéz pornónak”, hiszen ez az egyetlen izgató forrás az indonéz férfiak számára, amit el lehet érni az interneten.

Köszönöm figyelmeteket, remélem, hogy kíváncsian várjátok az első igazi (indonéz) utazásom beszámolóját :)