Hétvége új barátokkal, valamint új ismeretekkel

Nagyon vártam már ezt a hétvégét, hiszen levelezőtársammal, Indáhval sikerült lebeszélni egy találkozót. Mivel anyukája is támogatta az itt alvást, este is együtt voltunk. 2 barátnőjével jött, Reával és Indrivel. Indri sajnos nem tudott itt maradni, mert anyukája nem engedte meg neki. Amúgy csodálkoztam, hogy Rea maradhatott, hiszen még nem is ismert, mi lett volna, ha valami idegbajos gyilkos lennék? :D na mindegy, nagyon örültem, hogy maradtak :) A lassú érkezésük viszont nem boldogított sajnos annyira. Indah 11kor elindult otthonról, és csak fél 3ra értek ide a nagy forgalom miatt. El is mentünk rögtön enni az egyik helyre, mind a 4en „soto ayam”-ot rendeltünk. Utána vettünk „piscok”-ot (csokis banán leveles tésztában, olajban sütve), meg valami csípős rágcsát, amitől másnap reggel megvolt a megfelelő bajom a WC-n. De esküszök a sok olajra, hogy attól történt és nem a sok csípőstől, bár őszintén szólva csípett mindenhol. Aztán a lakásban kötöttünk ki, ahol nagyon sokat beszélgettünk, fényképeket csináltunk, és megünnepeltük Indah 23. szülinapját. 

Torta helyett a boltban kapható fánkokat használtuk fel, a gyertyát pedig egy öngyújtó helyettesítette, amit azért hoztam, hogy az indiai füstölgőimet meg tudjam gyújtani. Gondoltam az indiai füstölgők meggyújtására is gyertya gyanánt, de túl tömény illata van, úgyhogy nem akartam a lányokat azzal riogatni.

Egy nagyon érdekes infót tudtam meg a fiú barátokról. Mivel nem 1 fiú ismerősöm hívott meg ebédre/vacsorára vagy valamire, és fizette az én részemet is, úgy éreztem, hogy rá kell kérdeznem a lányoknál. Hiszen otthon van az a mondás, hogy ha valaki fizeti a másik részét, az már randi. Itt viszont annyian fizetik ki a részemet és nem fogadják el a pénzt, hogy már kezdek arra a szintre jutni, hogy elmondhatom magamról, hogy mindennap randizok valakivel, legyen az fiú vagy lány. Aztán mondták a lányok, hogy itt Indonéziában teljesen természetes, hogy a fiúk kifizetik a lány barátaik részét is, ugyanis, ha nem fizetnék ki, akkor azt mutatnák a lányoknak, hogy semmirekellőek.

Este elég hamar elvonultunk aludni, valamiért nem bírtam fenn maradni. Rea is elég álmosnak tűnt, úgyhogy felváltva ásítottunk egymás képébe.

A vasárnapi program sajnos kicsit változott. Innes, akit Indiában ismertem meg elhívott Bogorra, Jakartához közel lévő városba, hogy megnézzük az arborétumot. Aztán sajnos írt is szombat este, hogy sajnos vissza kell mondania valami súlyos családi probléma miatt. De meg is volt a következő programom, hiszen mielőtt megjöttek volna a lányok, Dion küldött egy SMS-t, hogy szívesen átjönne Yarhával, a holland lánnyal csótányt üldözni. Merthogy a háziállataim közé be akart furakodni egy tenyér nagyságú csótány valamelyik nap, aminek én nem nagyon örültem, és remélhetőleg Gülü sem, az újdonsült gyíkom.  Na hát így írtam is neki, hogy jöjjenek vasárnap, mert változott a program. A srácra kicsit mérges voltam, mert 1-2 órát írtam neki, nem reagált rá. 2kor ráírtam, hogy akkor most mi lesz velük, jönnek-e, mondta, hogy igen, 1 óra múlva itt lesz, aztán 2 óra múlva írt, hogy elaludt, úgyhogy csak akkor indult el. Végül is Yarha nem érkezett meg, úgyhogy ketten kezdtük el a csótány rejtekhelyét felkutatni, aztán leültünk beszélgetni, és lementünk vacsorázni. A gyerek szerintem nagyon akarja, hogy féljek egyedül itthon, ugyanis elkezdte mondani, hogy a lakóparkban lakó afrikaiak többsége prostikat futtat, meg erre nincsenek nagyon rendőrök, stb. stb. Aztán feljött egy téma a spirituális dolgokról. Nagy beszélgetésünk közepette feltűnt Fatir, bejött hozzánk, leült és elkezdtünk beszélgetni. Na ő a szellemeket hozta a témába, aki elvileg az utcán is látott szellemet, meg az iskolában is hallott valamit, míg ő egyedül volt ott. Én megesküdtem rá, hogy én nem hiszek a szellemekben, és hiszem, ha látom, de Dion olyan vigyorral nézett rám, hogy kicsit sikerült elbizonytalanodnom :D

Vacsora után visszakísért, és fény derült egy rejtélyre, amit én eddig még nem tudtam megfejteni. Beköltözésem alkalmával nem nagyon nézegettem meg a liftet és az emeletek számait. Azt észrevettem, hogy a 8. emelet után nálunk van egy 8A emelet, de ezen kívül semmi. Aztán egyik nap vártam a liftet, és megfigyeltem, hogy a 12 után hirtelen a 15 jött. Azt hittem, hogy biztos csak nagyon elgondolkodtam a számok figyelésében, és azért gondoltam, hogy megugrott a szám. Pár napra rá megfigyeltem, hogy nem voltam hülye, valóban hiányzik a 13. és 14. emelet, valamint.. a 4. A 13. számot valahogy sejtettem, hogy miért hagyták ki a számozásból, de szegény 4esnek és 14esnek nem tudtam megfejteni a rejtélyét. Na hát Dion ezt is elmondta. A 4-es és 14-es szám kihagyása a kínai hiedelmek miatt van, ahol úgy tartják, hogy a 4-es szám halált hoz az emberre vagy hozzátartozóira. Ezért minden számot hanyagolnak, amiben benne van a 4-es szám. Úgyhogy a rejtvény meg lett oldva.

Ezennel búcsúzok tőletek egy időre, míg meglesz a következő sztori a blogba :) Előreláthatólag jövő héten jelentkezek, természetesen akkor, ha sikerrel megmászom a Bromo vulkánt és sikeresen visszatérek Jakartába. Fontolgatom azt is, hogy ha túl jó idő lesz ott, akkor ott maradok, valahogy jobban élvezném a 20 fokot, mint a 30 fokot kipufogógázzal keveredve.