Összedőlő A tervek, épülő B tervek

Még Magyarországon voltam, amikor összeismerkedtem egy lánnyal Semarangból, aki meg akarta mászni a Bromo vulkánt. A címmel ellentétben ez a dolog összejött, ma sikeresen lefoglaltam a repülőjegyet a Citilink légitársaság segítségével november 13. és november 16. között Surabayába. Ott találkozok majd a semarangi lánnyal, valamint csatlakozik hozzánk egy szingapúri lány is. Az éjszakát ott töltjük, majd másnap reggel indulunk busszal Probolinggo – Cemoro Lawangba, ahova remélhetőleg délután 3ra oda is érünk. Aztán éjfélkor uccu neki a hegynek, hogy felérjünk a vasárnap napfelkeltére. Egy egész napunk lesz, hogy kiélvezzük a Bromo által nyújtott lehetőségeket, aztán hétfőn délelőtt indulunk is vissza Surabayába, ahonnan repülök is vissza Jakartába.

A problémát jelentő esemény viszont a mexikói lány visszalépése, aki mégsem jön Indonéziába. Úgyhogy több dolog is bukott: egyelőre nem tudom, hogy a karácsonyi szünetem alatt kivel menjek el akárhova is december 24. és január 3. között, a lakást nem tudom egyedül fizetni, az irodában pedig egyedüli külföldi leszek. Az utóbbit nem akarom nagyon túlreagálni, ugyanis a helyzet itt cseppet sem olyan, mint Indiában. Itt az emberek nagyon barátságosak, ha bejönnek reggel a munkahelyre, akkor nem azzal kezdenek, hogy leülnek a gépük elé dolgozni és nem azzal végeznek, hogy felállnak onnan, hanem élményekkel, ökörködéssel megy el a nap, miközben dolgoznak is valamit. Ezért van az, hogy munkaidőben kezdünk el enni különféle dolgokat: vagy indonéz rágcsákat, vagy gyümölcsöt, vagy csokit, vagy valamit. Vagy éppen Rully kezd el indonézül tanítani, mindenféle sült állatokról képet mutogatni Google-n, stb. Vagy éppen ugratjuk egymást a főnökkel. Az irodában inkább Bruryval, Rullyval és Putrival (ő lány) beszélgetek, ők jól tudnak angolul. A többiek kicsit gyengébben beszélnek, úgyhogy  hozzájuk kell egy fordító. De ők is nagyon aranyosak.

A lakás problémája nem tudom, hogy lesz megoldva. Ha 2 nappal előbb szólt volna a lány, akkor nem vettem volna meg mindenféle tisztítószert a lakásba. Ugyanis valószínűnek tartom, hogy előbb-utóbb át leszek téve a koleszba, hiszen az egész lakást egyedül nem tudom kifizetni. Szerencsére a mini sütőt és a gázt nem vettem meg, arra gondoltam, hogy azzal majd megvárom a mexikói csajt, hogy közösen megvesszük, mert az biztos nem kis pénz. Hogy milyen okos voltam én abban a pillanatban! Aztán felvetettem az ötletet a főnöknek, hogy mi lenne, ha tennénk ki egy hirdetés a suliban, hogy hátha valaki beköltözne szívesen a szobába, és akkor nem kellene problémázni miatta. Még nem kaptam meg a választ, de remélem a legjobbakat, és azt, hogy nem kell kiköltöznöm. Bár biztos, hogy egy koleszos szobát nem kell annyit takarítanom, mint ezt a lakást :D

Aztán a karácsonyi szünet… több opció felmerült. Első tervként felmentem szépen Couch Surfingre és megnéztem, hogy hátha akad valaki jóravaló, aki éppen december 24. és január 3. között menne valamerre egy kis időre. És lám, 2 embert is találtam! Az egyik indonéz lány Lombokon lesz december 26.-31. között, ami tök jó, mert elmennék én is oda, utána pedig átmennék Balira, ahol meglátogatnám az amerikai Luke-ot. Aztán egy tajvani lány pedig kicsit messzebbre szabta az úticélt Papua közelébe, de ő csak úgy írta meg, hogy karácsonykor lesz ott. Úgyhogy mindkettőjükre ráírtam, aztán lesz, ami lesz. Ugyanakkor lenne lehetőség Yogyakarta közelébe menni strandokat felfedezni azzal a lánnyal, akivel megyünk a Bromohoz is, de őszintén szólva 2 hét időtartamra szívesebben mennék valami Jáva kívül lévő helyre. Úgyhogy szurkoljatok, hogy valaki írjon vissza minél hamarabb, hogy ne kelljen szomorúan eltöltenem a karácsonyt :D