Még 1 hetem van az indulásig, ezért folyamatosan böngészem az Internetet, felváltva Kuala Lumpurról és Indonéziáról. Az előbbivel kapcsolatban főleg a szállást intézgetem, jó utazó lévén ismételten a Couch Surfing szolgáltatásait veszem igénybe. Általában segítek magamon annyival, hogy közzéteszem az utazási terveimet az adott városokra, és amellett, hogy én is írok embereknek, fogadom is az ajánlatokat, ahova mehetnék. Repülőjegyem lefoglalása után rögtön meg is írtam a tervem, hogy mit szeretnék csinálni Kuala Lumpurban. Mivel ez este történt, gondoltam, elmegyek aludni és másnap kezdem is a keresést. A reggeli ébresztő az e-mailektől zizegő telefonom volt. Nem 1 meghívást kaptam, hogy elszállásolnak. Lányként eléggé szelektívnek kell lennem hiszen a semmi referenciával rendelkező férfiak nem biztos, hogy tényleg csak el akarnak szállásolni. Na jó, persze, lehet, hogy a referenciával rendelkezők is utaznak másra is, na de azért na. Ugyanakkor megértem azt a felvetést, hogy mindenki a nulláról indul. Nem szeretnék az újdonsült első lenni ezen a területen.
Végül egy srácnál leszek. Sok referenciával rendelkezik, valamint beszélgetek vele nap, mint nap. Másokkal ellentétben nem nevez kedvesnek, édesnek és szépségnek, így 1-2 hét beszélgetés után bátran el merek hozzá menni. Elég jó helyen lakhat, ugyanis mondta, hogy tetőtéri medencéje van, ahonnan lehet látni a Petronas tornyokat. A Google Earth térképét elnézve nem egy ház rendelkezik tetőtéri medencével, úgyhogy cool! Tuti jobb, mint a Chinatown olcsó hotele. Ígért afrikai vacsit is - hogy ne csak a maláj kultúrát ismerjem meg :D. Én meg viszek neki egy kis jó magyar pálinkát öblögetés céljából :)
De mint tudjuk, nem Kuala Lumpur a végső cél, úgyhogy most át is térnék Indonéziára :) Egyre több információt tudok meg egyrészt az országról, a városról és a környékről, ahol leszek. Egyik pesti látogatásom során, míg barátnőmre várakoztam elkezdtem böngészni a kereső segítségével. Végül ráakadtam egy magyar srác blogjára, aki a Darmasiswa ösztöndíj keretében ment Indonéziába, azon belül Yogyakartába még 2012-ben. Nagyon sok hasznos dolgot osztott meg a bejegyzéseiben rengeteg gyönyörű képpel fűszerezve. Rengeteget utazott a srác Indonézia szigetei között, összetenném a két kezem, ha annak a fele sikerülne. De mivel én 6 hónapot gyakorlattal fogok eltölteni, kétlem, hogy a feléig elérnék. Aztán, ha nagyon tetszik Indonézia, nem kizárt, hogy én is megpróbálkozok ezzel az ösztöndíjjal, aminek keretében fél évet vagy egy évet egy indonéz egyetemen lehet tanulni indonéz kultúrát, azon belül nyelv, zene, tánc, főzőtudomány, turizmus... Engem inkább a nyelv érdekelne. Havi 2 millió rúpiát adnak zsebpénz gyanánt, ami nem tudom, hogy mennyire lehet elég, hiszen most a havi fizetésem, azaz "zsebpénzem" 4 millió rúpia lesz.
Viszont nem kell a Darmasiswa ösztöndíjra jelentkeznem ahhoz, hogy indonézül tanuljak. Egy ideje elkezdtem tanulni a nyelvet a Memrise oldalon keresztül, így már tudok számolni, tudom a napokat, hónapokat, színeket... és hihetetlenül jól nyomom a "hogy vagy?" kérdést, valamint a "jól" választ. Ezen felül ma kaptam a telefonhívást a leendő főnökömtől, hogy az iskolában tanulhatunk indonézül, valamint indonéz táncot is elsajátíthatunk. Rossz mozgásomnak köszönhetően inkább az előbbi érdekel, de nem vetem meg az indonéz táncot sem, legalábbis annyira, hogy bemenjek egy órára megnézni, hogy mégis miből áll.
A mexikói lánynak annyi problémája lett a vízumintézéssel, hogy már több, mint valószínű, hogy csak novemberben érkezik meg Indonéziába. Addig enyém lesz a kecó, amiben 2 szoba lesz: egy nagyobb, franciaággyal, valamint egy kis szoba 1 kis ággyal... természetesen első érkezőként befoglalom a nagyobb szobát, hiszen úgyis hiányzik, hogy keresztben aludjak egy nagy ágyon :D A konyhában van hűtő, ami elvileg Indonéziában menő. Ja, és lesz légkondi is. A főnököm mondta, hogy vasárnap, miután felvesznek a repülőtéren elmegyünk egy boltba, ahol bevásárolhatok a lakásba, mindent, ami kellhet. És még SIM kártyát is eljönnek velem venni.
Informált a jelenlegi helyzettel is, miszerint 35-37 fokok röpködnek a nap folyamán. Így a sok esős nap után nem bánom, ha kicsit melegebb éghajlatba kerülök, bár kétlem, hogy a melegebb alatt a 37 fokot értem. Mindenesetre örülök, hogy kabátot nem kell eltennem a bőröndömbe. Ugyanakkor nem győzött bocsánatot kérni az ember, hogy mostanában Jakartában nagyban folynak az építkezések, úgyhogy por lesz mindenütt. Ebből nekem csak az jött le, hogy nem szabad fehér vagy világos nadrágot vinnem, mint Indiába, ugyanis 1 nap után lehet tenni a mosodába.
Ennyit mára, megyek aludni, ugyanis holnap megyek kiutazás előtti tájékoztatóra az AIESEC irodába Kingához, aki hihetetlenül sokat segített a munkakeresésem alatt, a vízumintézésem alatt. És biztos vagyok benne, hogy kiutazásom után is bármikor számíthatok a segítségére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése