India után úgy döntöttem, hogy ismét elmegyek AIESEC szakmai gyakorlatra. Ugyanakkor a kötelezően előírt szakmai gyakorlatot is mindenképp el kell végeznem ahhoz, hogy le tudjak diplomázni. Úgy vagyok ezzel, hogy amíg lehet, addig kell kihasználnom az alkalmat, hogy külföldre menjek, hiszen miután lediplomázok és elkezdődik a nagy élet, akkor már nem tudok majd a világ végére elmenni dolgozni, vagy csak úgy. Ezen felül úgy gondolom, hogy ha van külföldi tapasztalatom, akkor könnyebben kapok munkát a jövőben. Aztán majd kiderül, hogy ez az elméletem mennyire válik valóra :D
Április - május környékén így hát jelentkeztem ismét az AIESEC programjára, és kezdhettem a keresést. A célország: bármi, India kivételével - többet nem akartam Indiára pénzt áldozni, meg, ha vissza akarnék menni, akkor simán felveszem a kapcsolatot a régi céggel és visszamegyek. De nem, új vizek után kell nézni, hiszen egyszer élünk.
Teltek a hónapok, már kinn voltam Amerikában, és még mindig nem történt semmi, na persze a sok sikertelen interjún kívül. Jelentkeztem én mindenfele: Kína, Japán, Vietnám, Hong Kong, Brazília, Egyesült Arab Emírségek, Dánia, Jordánia, Szerbia, Malajzia, USA, Törökország, Egyiptom, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Anglia, Románia, Svédország, Kenya, Németország, Portugália, Ecuador, Hollandia, Szlovákia, Mexikó, Bulgária, Csehország, Tunézia, Lengyelország, Elefántcsontpart, Spanyolország, és... Indonézia. Zárójelesen megjegyzem, hogy jelentkeztem Indiába a TATA-hoz is. 99 jelentkezést adtam le, miután meglett a gyakorlati helyem.
Az indonéziai helyre már május végén, vagy június elején jelentkeztem. Akkor sajnos nem jutottam el sokáig, a hely úgy döntött, hogy másokat akarnak interjúztatni, és őket fel is vették. Aztán augusztusban írtak rám, hogy esetleg érdekelne-e még a dolog, mert akiket felvettek, valami miatt mégsem tudnak menni. Hát persze mondom, még nincs helyem, engem érdekel amennyiben októberben is érkezhetek. A munkaleírás szerint ugyanis szeptemberben oda kellene érni. Beszéltem a felelős emberkével, aztán, mivel nem történt semmi, folytattam tovább a keresést. Aztán egyik reggel arra keltem, hogy rezeg a telefonom egy érkező e-mailtől. Indonéziába mellém egy mexikói lányt vettek fel, Gemmát. Ő írt e-mailt, hogy tudom-e már, hogy megyek-e Indonéziába, mert akkor lakhatnánk együtt, stb. stb. Kicsit meglepődtem, hiszen nekem nem mondta senki sem, hogy felvettek volna - de így már szinte biztos voltam benne. Persze aznap már írtak is, rákérdeztek, hogy hogy haladok a vízumintézéssel - na mondom fel vagyok véve? :D Kicsit viccesen jött ki a dolog. Ebben a pillanatban be voltam táblázva még vagy 5 másik interjúval, ezért nem nagyon akartam nagy dobra verni a dolgot, ugyanis volt olyan munka, ami jobban tetszett az indonéznél. De aztán nem jött össze egyik sem, így hát végül elkezdtem tényleg intézni a dolgokat.
Na akkor pár szót a helyről :) Egy egyetemen leszek marketinges munkatárs. Ne nevessetek az egyetem nevén - Budi Luhur University a neve.
Azért remélem, hogy a magyar munkáltatóm a pozíciót fogja nézni, minthogy a hely nevét :D Jakartában van. A feladataim közé tartozik az egyetem és a szakjainak a népszerűsítése mind a helyiek körében, mind a külföldiek körében. Használni kell a közösségi médiát, valamint az e-mail alapú kommunikációt. Indonézián belül különböző promóciók és iskolalátogatások lesznek, ezért utazni kell majd a városok, valamint szigetek között (amit természetesen fizetnek, valamint biztosítanak szabadidőt is a városlátogatásokhoz). Valamint kapcsolatot kell tartani az iskolán belüli külföldiekkel. Hát azért valljuk be, hogy nem hangzik rosszul a dolog. Heti 5 napot kell dolgozni napi 8 órában. Nagyon rendes a főnökünk, előre megmondta, hogy karácsonykor nem kell dolgozni, de, ha kellene, akkor is kérhetünk szabadnapot nyugodtan, ha utazni akarunk. Így hát el is döntöttük a mexikói lánnyal, hogy karácsonykor Balira megyünk :D
Azért remélem, hogy a magyar munkáltatóm a pozíciót fogja nézni, minthogy a hely nevét :D Jakartában van. A feladataim közé tartozik az egyetem és a szakjainak a népszerűsítése mind a helyiek körében, mind a külföldiek körében. Használni kell a közösségi médiát, valamint az e-mail alapú kommunikációt. Indonézián belül különböző promóciók és iskolalátogatások lesznek, ezért utazni kell majd a városok, valamint szigetek között (amit természetesen fizetnek, valamint biztosítanak szabadidőt is a városlátogatásokhoz). Valamint kapcsolatot kell tartani az iskolán belüli külföldiekkel. Hát azért valljuk be, hogy nem hangzik rosszul a dolog. Heti 5 napot kell dolgozni napi 8 órában. Nagyon rendes a főnökünk, előre megmondta, hogy karácsonykor nem kell dolgozni, de, ha kellene, akkor is kérhetünk szabadnapot nyugodtan, ha utazni akarunk. Így hát el is döntöttük a mexikói lánnyal, hogy karácsonykor Balira megyünk :D
Ennyit bevezetésnek, következő bejegyzésben megosztom veletek a bonyodalmas repjegyvételemet - higgyétek el, jó lesz! ;)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése