Yogyakartai élmények

Reggelre derült ki, hogy az orosz csaj végülis csak este fog indulni Balira, úgyhogy még egy napot ki kellett vele bírni. Kicsit mérgesek voltunk Ajival, de nem mondtunk semmit sem a csajnak. Ugyanis végig azért nyavalygott, hogy menjünk minél hamarabb Yogyakartába és majd ő a legelső repülővel megy is Balira. Ennek ellenére még várt majdnem egy teljes napot, amikor akár mehettünk volna Pacitan környékére. Na de mindegy is, őszintén szólva engem nem nagyon izgatott a Cumbri-domb. 

A napra a Kalibiru hegyet terveztük, ahol van egy kis kilátó egy szép környékre, de az előző napok után ez nekem annyira nem jött be. 

Aztán egy vízeséshez mentünk, a Kedung Peduthoz, ami sajnos nem volt olyan szép, mint a képeken – ugye az esős évszak… a képeken látható tiszta víz helyett itt is a barna vízzel találkozhattunk, amiben az orosz lánnyal mi nem is fürödtünk. A fiúk belementek.

El akartunk menni a Borobudur templomhoz is, de elkezdett sötétedni, úgyhogy a templom helyett inkább a reptérre vittük ki Irinát egy közös utolsó vacsi után. Amúgy a nap folyamán Irina nagyon aranyos volt, na persze csak azért, mert tudta, hogy végre megvan a repjegye Balira. Alapból lehet, hogy tényleg jó fej, meg aranyos, de a kirohanásai nagyon nem jött be nekünk. 

Este hotelt váltottunk, találtunk egy olcsóbbat. Valószínűleg az orosz csaj társaságában nem lett volna „szerencsénk” oda kerülni, arra már én is azt mondtam, hogy nagyon koszos volt :D a fürdőhöz tartozó vasajtót már ette a rozsda, a ventilátor állandóan kattogott, tele volt szúnyoggal az egész szoba… de legalább olcsó volt. Az este nagyon nehezen ment az alvás, Aji végighorkolta az éjszakát. Úgyhogy az első pár óra azzal telt el, hogy azt néztem, hogy hogy alszik :D 

Pénteken, utolsó napunkon a templomokat terveztük megnézni, valamint egy tavat. Mint mindig, most is elég későn sikerült elindulni, úgyhogy már a nap elején sejtettem, hogy valami ki fog maradni a tervből, mégpedig a Borobudur templom. Bánni nem bántam, ugyanis pénzügyileg már elég sokat költöttem, és nem akartam teljesen 0-ba menni, hiszen akkor Balin és Lombokon leszek bajban. 

Először az Ijo templomhoz mentünk, ami Jogja legmagasabban fekvő temploma. 

Odafele kiderült, hogy le van zárva az út, úgyhogy a teljes hegyet meg kellett kerülni. Aztán eléggé ideges is voltam, ugyanis kiderült, hogy Aji bankkártyáját letiltotta a Mandiri bank, merthogy gyanús kártyahasználatot észleltek. Csupán csak a minden sarkon megtalálható Indomaretben vásárolt, a különbség csak az volt, hogy Észak-Java helyett Dél-Jáván tette ezt. A pénze pedig elfogyott, ezért nekem kellett előlegeznem a dolgokat. 300 ezer rúpia kifizetése után viszont már nem voltam olyan jókedvű, de aztán anyukája megküldte a pénzt a számlámra, úgyhogy megnyugodtam, hogy nem akarnak átvágni. 

Aztán a Parambanan templomegyüttes felé vettük az irányt. Ennek a templomnak van egy sztorija, tipikus hindu sztori :D mert a templom amúgy hindu. Volt egy herceg és egy hercegnő. A hercegnő azt akarta, hogy a herceg építsen fel neki 1000 templomot egy éjszaka alatt. Az éjszaka addig tartott, amíg el nem kezdett kukorékolni a kakas. A herceg nekikezdett a templomoknak, azonban rájött, hogy nem fog sikerülni a 1000 templom felépítése, ezért a maradék „templomok” úgy néznek ki, mint valami romhalmaz, de ő azt templomoknak szánta. Természetesen még így sem éri el az ezret a dolog, úgyhogy a hercegnek nem sikerült a feladat teljesítése.  A szankciókat már nem mondták el :D Nagy nézelődés után leültem, hogy gyönyörködöm a látványban, amikor odajött egy diák, hogy van-e 5 szabad percem. Persze, hogy van! Volt valami iskolai feladata, hogy készítsen interjút egy külföldi turistával. Megcsináltuk, aztán egyre többen jöttek oda hozzám. Végül ott voltam velük vagy 1.5 órán keresztül, a végén már alig bírtam őket lerázni – hiszen Aji már mondta, hogy találkozunk a kijáratnál. Kb. mindenki megkérdezte, hogy hányszor jártam Jogjában, milyen ételeket próbáltam ki, visszamennék-e, miket néztem meg, mi tetszett a legjobban, miért mentem oda, stb. stb. Na és persze kellett képet csinálnom velük és aláírást adni :D A végén már csak a képet és az aláírást adtam, hogy le legyen tudva a feladatuk. Mondtam nekik, hogy ne haragudjanak, de a barátaim már elég régóta várnak már rám. Elfutottam egy másik, kisebb templomhoz, lőttem róla egy képet, és mentem is ki, ahol a fiúk már vártak is egy jó drága warungban. Valami fura dolog miatt épp a halat kívántam meg, úgyhogy rendeltem egy sült halat. Nem volt rossz és nem haltam bele a szálkákba sem.

Ezután indultunk neki a következő úti célnak, de odaérni már nem értünk oda, ugyanis kiderült, hogy 5kor bezár a hely. Ekkor már úgy voltunk vele, hogy a Borobudur templomhoz sem érdemes odamenni, hiszen 2 óra az út oda. Így hát visszamentünk a hotelbe, és elindultam egyedül felfedezni a környéket – a Marioborot. Boltoztam egy jót, valamint bementem a környéki plázába, ahol vettem egy leárazott testpermetet. 

Az orosz csaj ellenére nagyon tetszett ez az utazás. Úgy érzem, hogy végülis vele is jobb volt, mint nélküle, mert nem hiszem, hogy túl jól éreztem volna magam végig a 2 fiúval. 

Következő bejegyzésemben leírom visszautam élményeit.