Érkezés Yogyakartába

Szerda reggel reménykedtem, hogy az orosz csaj már nem lesz velünk, és problémamentesen mehetünk akármelyik szállásra, amit olcsónak találunk. Természetesen a 10 órási indulás most is 11re esett, de legalább a cél nem volt olyan messze, mindössze 1 óra lett VOLNA az út, ha nem indultunk volna el a másik irányba :D de még úgy is hamar odaértünk. A kocsiban mondtam Ajinak, hogy ahol voltunk hotel, az jó lesz estére is a 3 embernek, mert van pótágy. Erre az orosz csaj feldühödött, hogy még mindig nem megyünk Yogyakartába? Kiderült, hogy szerencsétlen Aji merte neki mondani, hogy talán megyünk Yogyakartába szerdán. Persze, az indonézek nem szeretnek, vagyis nem tudnak nemet mondani, ezért került ide a helyzet. Most már én sem bírtam tovább, megmondtam a véleményemet a csajnak, hogy Couch Surfingen leírtam neki tisztán, hogy mi a terv és mire számíthat, azt is írtam neki, hogy csak csütörtökön megyünk Yogyakartába, úgyhogy szépen be lehet fejezni. Nem is tudom, hogy miért nem kérte, hogy tegyünk ki a busznál, és majd ő elmegy Jogjába. Szerintem túl kényelmes volt a hercegnő ahhoz. Na mindegy.

Első helyünk a Srau Beach volt, ahol hihetetlenül szép kagylók voltak, úgyhogy össze is szedtem egy jó nagy rakattal. Sétáltunk egy jót, és találkoztunk halászokkal is, akik közül az egyik épp kifogott egy jókora halat, amivel pózolhattunk egy kicsit. 

Kicsit morbid módszert használnak: miután kifogták a halakat, nem teszik be vízbe, hanem kiszárítják őket a napon. 

Drága Irina egy idő után itt is elkezdett duzzogni, hogy túl sok időt töltünk itt, de minket már nem érdekelt, inkább elmentünk másik irányba, had duzzogjon egyedül. Engem az idegesített a legjobban, hogy minden áldott nap elrontotta a kedvünket, aztán végezetül ő volt az, akinek a legjobban tetszettek a helyek, amiket megnéztünk.

Elmentünk egy folyóhoz is, ahol kenuzni akarunk, de mivel esős évszak van, a víz olyan koszos (barna) volt, hogy úgy döntöttünk, hogy inkább erre nem fizetünk be. Nem esős évszakban a víz elvileg zöldes színű, de nem az algától :D 

Utolsó helyszín a Klayar Beach volt. Amikor a beachekről beszélek, ne strandokat képzeljetek el először. Nagyon sok olyan beach van, akár itt Indonéziában, akár pl. Hawaiion, hogy beach a neve, de nem lehet fürdeni, mert akkorák a hullámok. Na ez a Klayar Beach tipikusan ilyen volt. Persze lehetett pózolni a 2 méteres hullámokkal rendesen. 

Naplementéig itt is maradtunk és élveztük a látványt. 

Ezután jött a nagy kérdés: Pacitanba menjünk és hallgassuk az orosz csaj hisztijét, vagy menjünk Jogjába? Lett volna még látnivaló Pacitantól nem messze, Aji pl. nagyon el szeretett volna menni a Cumbri dombra. Felvetettük az érveket és ellenérveket mindegyik hely mellett. Végezetül úgy döntöttünk, hogy Jogjába megyünk és minél előbb megszabadulunk az orosz csajtól. Úgyis vannak ott is látványosságok a természetben, úgyhogy csütörtökön megnézhetjük azokat, péntekre meg maradnak a templomok. 

Este fél 11re be is értünk Jogjába, és hihetetlen módon sikerült kiválasztani egy olyan helyet, ami az orosz csajnak is tetszett :D bár miután elfoglaltuk a szobát elkezdett panaszkodni, hogy nincs légkondi és iszonyat meleg van, de nem változtattunk. 

Következő bejegyzésemben elmesélem, hogy hogy váltunk el Irinától.