Újabb utazás - strandolás ezerrel

Nem telt el sok idő a Bromós utazás után, Aji, a sofőr írt a csoportunkba, hogy tervezi a következő utazását, megemlítve a helyeket, amiket látni szeretne. A helyek között megemlítette az egyik szigetet, amit még anno az egyik magyar gyerek blogján olvastam, de szinte csak álomként gondoltam arra a szigetre. Természetesen egyből mondtam is a srácnak, hogy én szívesen csatlakoznék.

Ez a „híres neves” sziget a Pulau Sempu, azaz Sempu-sziget, Malang várostól nem messze. Azért érdekes, mert az utóbbi évek valamelyikében lezárták a turisták elől, mert annyian otthagyták a szemetüket, hogy elszemetesedett a sziget. Elvileg most már tiszta, de csak a kutatók előtt nyitják meg, akik megkapják az engedélyt. De akkor hogy is jutok oda? Aji barátunknak nagyon jó kapcsolatai vannak, így hát akadt egy ismerőse, aki az engedélyeket osztogatja kifele. Úgyhogy sikeresen megkaptuk az engedélyt a szigetre, úgyhogy remélhetőleg tényleg el is jutunk oda a hétvégén.

A sziget után Pacitan környékét is felfedezzük, főleg strandokat, folyókat és vízeséseket fogunk nézegetni. Ez az utazás kissé vizesre fog sikerülni, szal szerintem nem kell elpakolnom a 2 pulcsit, viszont érdemes lesz több naptejjel felkészülnöm.

Végezetül pedig Yogyakarta városában fogunk kikötni, ahol megnézünk pár szépséges templomot. Onnan pedig jövök is haza.

Az utazás 6 napos lesz, 6-án kezdjük vasárnap a dolgokat, és 12-én szombaton indulunk haza. Az ilyen időzítés miatt úgy gondoltam, hogy olcsóbbra veszem a figurát és inkább vonattal indulok neki az útnak, hiszen az 3x kevesebbe fog kerülni, mint a repülő. Végül 5-én délután 3kor indulok neki vonattal a 16 órás útnak, amitől már most félek előre, hiszen ezek a vonatok nem olyanok lesznek, mint Indiában, hogy ágyat kap az ember ülés helyett :D Képek alapján nem voltam túlságosan elragadtatva tőlük, de aztán hallottam, hogy már az olcsóbb osztályokon is van légkondi meg konnektor, úgyhogy reménykedek azért egy minimális kényelemben. Szerencsére visszafele nem 16 órás utam lesz, „csak” 6-7 órát fogok utazni. És érzem, hogy nagyon bánni fogom azt a 16 órás oda utat :D én hülye nem tanulok a leckékből és a régebbi tapasztalatokból :D

Az elején kicsit tartottam attól, hogy nem sikerül embert találni a dologhoz. Aji egyik indonéz barátja is csatlakozott az úthoz, így 2 fiú és én felállás volt. De végül beindult a biznisz, úgyhogy most már megtelítjük a 7-8 személyes kocsit szerencsére, és úgy néz ki, hogy csak ők ketten lesznek fiúk, a többiek lányok leszünk :D ismét vegyesen: indonézek, ukrán, francia és én.

Ennyit a tervről, hamarosan az élményeket is írom nektek ;)