Távol Jakartától - 10 napos utazás Hong Kongba

Előző bejegyzésem után a Hong kongi beszámolómat hamarabbra terveztem. Ha angolul vezetném ezt a blogot, már meg is lenne, ugyanis nem sokkal az előző bejegyzésem közzététele után rátaláltam egy nagyon jó szakmai gyakorlati lehetőségre Hollandiában. A részleteket nem mondom el, mert a végén még potenciális versenytársakat szerzek a blogomon keresztül, de a lényeg, hogy a jelentkezést nem az önéletrajzzal és a motivációs levéllel kellett kezdeni, hanem egy inspiráló utazásunk bemutatásával. Úgyhogy össze is hoztam 7 oldalt írással és képekkel. A jelentkezést még nem küldtem el, mert angol nyelvű jogviszonyigazolást kell kapnom az iskolától. Amennyiben felvesznek, 3 hónapra megyek Hollandiába szeptembertől – de nem nagyon számolok vele, hiszen a jelentkezést kb. minden európai nyelven le lehet adni pár kivétellel, és hát a magyar miért is ne lenne a kivételek között…

Na, de térjünk is a tárgyra: Hong Kong! Úgy vártam már a 10 napos távollétet Jakartától, mint a messiást. Ugyanakkor már látni akartam a hong kongi barátnőmet, Abbyt, akivel még évekkel ezelőtt ismerkedtem meg interneten, és látogatott meg Magyarországon. Persze akkor megegyeztünk, hogy majd még találkozunk, de életemben nem gondoltam volna, hogy a következő alkalommal én fogom őt látogatni Hong Kongban.

Sajnálatos módon Jakartából nincs egyenes járat Hong Kongba, már ami olcsó. Garudával 4 óra alatt ott lehet lenni, viszont 2x annyiba került, mint az általam vásárolt JetStar repülőjegy, szingapúri átszállással. A repjegyem problémája viszont az időzítés volt: esti indulással 8-9 órás átszállásom volt Szingapúrban, és utána még 4 órás repülés Hong Kongba. Így hát éjjelre bekészültem mindennel: leveleket vittem, hogy majd leveleket írok, valamint elvittem a színezős könyvemet (mostanában ez az új hobbim). 

Ennek ellenére nem volt olyan unalmas a 8 órás várakozás: először végigsétáltam a repteren, megnéztem a kerteket, amiket előző látogatásom alatt nem sikerült megnézni, játszottam egy ott lévő gépen, majd találtam egy ágy féleséget, úgyhogy egy kicsit még tudtam is aludni. A 4 órás hong kongi út is hamar elment, így szállhattam is le a repülőről, majd vehettem az irányt a buszmegálló fele, hogy elmenjek az első Couch Surfinges hostomhoz, aki Kowloonban lakott, Hong Kong kínaiasabb részében.

Hong Kongnak amúgy rengeteg szigete van, jómagam a félszigeten voltam a Kowloon városrészben, aztán voltam Hong Kong szigetén, valamint Lantau szigeten is. A repülőtér is a Lantau szigetén van. Mikor leszálltam, hihetetlen látvány fogadott a magas hegyekkel. A hőmérséklet sajnos nem volt ilyen kegyes hozzám. Még Jakartában terveztem, hogy elmegyek egy strandhoz, így betettem egy fürdőruhát. Indulásom előtti napon kaptam azt az információt, hogy Hong Kongban csak 11 fok van, ezért úgy döntöttem, hogy ilyen időben nem fogok fürdeni. Annyi eszem viszont nem volt, hogy akkor talán a rövidnadrágokat sem kellene betenni, hanem inkább a hosszú nadrágokkal és több pulcsival kell számolnom. A végén betettem egy vékonyabb nadrágot, aminek aztán sokat köszönhettem az utazásom alatt. Hamar rájöttem, hogy a pulcsi nem lesz elég, ha nem is fogok benne fázni, pár napon belül büdös lesz, és hiába mosom ki, egész nap hordanom kell, úgyhogy nem tudna megszáradni.

A hostom egy olasz lány volt, aki néhány barátnőjével lakott egy lakásban az egyik piac utcáján. Az egyik lakótársa éppen nem volt otthon, így én megkaptam a szobáját, aminek nagyon örültem. Este elmentünk egy vietnámi étterembe, ahol egy nagyon finom levest ettem.

Másnap egyedül vágtam neki a városnak, hogy megnézzek egy templomot, egy másik buddhista építményt, és egy kínai kertet. Az időjárás ismét nem volt kegyes, mert a második helyen elkezdett esni. A Wong Tai Sin templomnál hihetetlenül nagy tömeg volt, úgyhogy ott próbáltam olyan gyorsan végezni, ahogy csak lehet. Szerencsére a kertben és a másik helyen nem volt annyi ember, úgyhogy ott nyugodtan tudtam járkálni és fényképezkedni. A kert után visszamentem a városba enni, majd mentem is vissza a hostomhoz kicsit lepihenni, ugyanis este találkoztunk Abbyvel. Vele Hong Kong egyik legnépszerűbb éjjeli piacára mentünk el a Temple Streetre, ahol beültünk egy kajáldával és kipróbáltunk jó pár dolgot. Aztán lementünk a kikötőbe, hogy megnézzük Hong Kong szigetét – bár az idő miatt eléggé ködös volt az egész, de ez is adott a dolognak egyfajta hangulatot.

2. napomra egy túrát terveztem – egyedül. Nagyon kevés ember tudja, de Hong Kong nem csak egy betontenger, nagyon sok túraútvonala van, 3 legfontosabb van, ha jól tudom: a Wilson trail, a Hong Kong trail és a MacLehose trail. A MacLehose és a Hong Kong trail 100-100 km hosszú, ha jól tudom. Ezeken kívül természetesen még számos útvonal van, amik rövidebbek és kevésbé intenzívek. Na én pont egy ilyet választottam ki a Tsing Yi mini szigeten. 

Az interneten nagyon sok leírást lehet találni a hong kongi útvonalakról, térképekkel, meg mindennel, úgyhogy nem féltem egyedül nekivágni a dolognak. A gond viszont az eső volt, ami reggel kicsit elrettentett, de utánanéztem, hogy a trail nem rossz esőben sem, úgyhogy úgy döntöttem, hogy nekivágok, mert nem azért vagyok Hong Kongban, hogy a szobában üljek egész végig. Az útvonalon viszont kicsit paráztam, ugyanis nem sok emberrel találkoztam, így, ha megcsúszok, vagy valami bajom lesz, nem tudok kitől segítséget kérni. De a 3-4 órás út alatt szerencsére nem volt semmi probléma. Nagyon szép volt a táj, bár a képek nem nagyon tudják visszaadni a párás-ködös levegő miatt.

Délután pedig a Kowloon City Walled Parkba mentem el, aminek helyén pár 10 évvel ezelőtt egy tömbhalmaz volt tele lakásokkal. Ezt a tipikus kicsi lakásokat képzeljétek el, ahol egy egész család nyomorog, stb. stb. De inkább teszek ide egy képet:

Aztán a 80-as években ledózerolták az egészet, mert nagyon sok volt a bűnözés: főleg drogokkal kereskedtek, valamint a prostitúció sem volt ismeretlen az embereknek. A 90-es években pedig egy emlékkertet emeltek a hely helyén. A jó túrázós napot egy arab étteremben zártuk Abbyvel.

Terveink szerint a következő napon együtt mentünk volna el egy túrára a MacLehose trailen: 8 óra, 25 km. Azonban az eső miatt nekem a sportcipőmet kellett felvenni, ami annyira megfájdította a lábamat, hogy visszamondtam a dolgot, mert tudtam, hogy képtelen lettem volna 25 km-t lemenni abban a cipőben. Úgyhogy a városban csatangoltam, este pedig elmentünk hostommal egy Couch Surfinges eseményre Mr. Wonghoz.

Mr. Wongnak van egy étterme, ahol all you can eat kaja és pia van HKD60-ért. Ez azért is fura, mert máshol a kaja eleve ez az ár körül mozog. Sokan mondják, hogy valami nem tiszta módszerrel működteti a helyet. Az alkohol kiadására sincs engedélye, ezért az a szabály, hogy ha sört vagy valami alkoholt akarsz inni, akkor be kell menned egy nagy hűtőládához és ki kell szolgálnod magad – azaz az alkohol ingyen van, és te csak a kajáért fizetsz. Amúgy a kaja nem volt egy nagy szám, persze meg lehetett enni, meg minden :) inkább a hangulatért mentünk, nagyon sok emberrel találkoztunk: én leginkább hong kongiakkal, argentinokkal és finnekkel beszélgettem.

Másnap el kellett búcsúznom az olasz hostomtól és mentem tovább Hong Kong szigetére a 2. hostomhoz. Ő egy helyi lány volt, a családjával élt, ők hostoltak el. Az elején kicsit meglepett, hogy mondta, hogy a szülei nem nagyon vannak megbarátkozva az idegenekkel, úgyhogy ne mondjam nekik, hogy a Couch Surfingről ismerjük egymást, de mondjam azt, hogy Ausztráliában ismerkedtünk meg, mert a lány ott tanult egyetemen. A reggelinél elő is jött a kérdés, hogy hol jártam már, ahol természetesen bele kellett sorolnom Ausztráliát is – tudtátok, hogy 1 hetet voltam Sydneyben és Melbourneben is utazni? :D Aztán elkezdtek beszélni valami jóképű fiúról, amire én csak bólogattam egyetértően :D

A reggeli után elindultunk az utunkra: a napra főleg az evést terveztük :D úgyhogy a reggeli templom után elmentünk egy olyan gofrit enni, aminek a tésztája kör alakú buborékokat tartalmazott, és ez meg volt töltve csokival. Az egész gofrit pedig beletették 2 féle fagyiba. 

Drága volt, de isteni volt! Ezután kígyólevest ettünk az egyik Michelin csillagos étteremben. Természetesen ez is drága volt, az adag pedig kicsi. De egye fene, próbának mindenképpen megfelelt. 

Majd ettünk egy másik mangós édességet, amit a fagyihoz hasonlíthatok, de az annyira nem jött be. Vagyis nah, nem volt rossz, de nem költenék rá még egyszer.

Az estét a Victoria Peaken zártuk, ahol megnéztük Hong Kongot naplemente előtt és után, ettünk, majd mentünk is haza pihenni.

Húsvét vasárnapján Abbyvel úgy döntöttünk, hogy elmegyünk túrázni a Dragon’s

Backhez. A hegy ugyanis úgy néz ki, mint a sárkánynak a háta. Hihetetlen sokan voltak fenn, amit annyira nem élveztem, mert nem diktálhattuk a magunk tempóját az út alatt. A 3-4 órás túra alatt szép tájakon mentünk keresztül, végül pedig a tengerparton kötöttünk ki. Estére hivatalos voltam a hostom családjához vacsorára, így a kirándulás vége után nem töltöttünk túl sok időt Abbyvel, hanem mentem vissza a szállásra. Nagyon élveztem a vacsorát, több fogás is volt. Megbeszéltük, hogy másnap én is főzök majd a családnak, egy jó kis paprikáskrumplit. Így is lett, utolsó Couch Surfinges napomon, miután elmentünk egy jót kirándulni a hostommal és az apukájával, hazamentünk és megfőztem nekik a magyar ételt. 

Elmondásuk alapján ízlett nekik, de el is hiszem, ugyanis nem egyszer mertek plusz adagot a tányérukra. A laktató vacsi után el kellett búcsúznunk, mivel Vivian, a hostom csak 2 éjszakára vállalt el, így én foglaltam hostelt a maradék 2 éjszakára. A végén felajánlotta, hogy maradjak még 1 éjszakát, de sajnos már a hostelt lefoglaltam.

Az utolsó 2 napomat Kowloonban töltöttem ismételten az egyik hostelben, aminek nagyon jó értékelése volt, de aztán maga volt a csalódás. Persze olcsósága miatt nem számítottam egy elnöki lakosztályra, de a matrac maga volt a rémálom. Maximum 5 centi vastag lehetett, azaz, ha ráfeküdtem, kb. egyenlő volt a padló keménységével. Az éjszakák alatt nem is aludtam túl sokat.

Utolsó előtti napomon mentem el a Big Buddhához, az ülő és integető Buddha szoborhoz. 

Eredetileg túrázni akartam, de az idő közbe szólt. Bár nem esett, eléggé lógott az eső lába, így nem akartam nekivágni a 4-5 órás kemény túrának egyedül, mert ez a napokkal ezelőtti túrámmal ellentétben nem volt túl veszélytelen a sok csúszós lépcsőjével. Így hát busszal mentem fel, de ez is nagyon szép volt.

Utolsó napomon nem csináltam semmi egyebet, délelőtt próbáltam elmenni az egyik piacra, de hát a hong kongiak elég későn kezdik a napot, így délre sem tudtak normálisan kipakolni. Meg akartam keresni az egyik boltot, ahol Sailor Moonos cuccok voltak, de mivel totál ugyanolyannak tűnnek az utcák, nem sikerült megtalálnom… így hát a pénzemet sem költöttem el… legalábbis erre. Ugyanis megtaláltam az egyik boltot, ahol „mochi”-t lehet venni. Ez egy japán édesség, aminek enyhén nyúlós tésztája van, és meg van töltve valamivel (csoki, mangó, stb. stb.) És az egész hideg és édes.

Kicsekkolás után indultam is a reptérre, ahol enni akartam, ugyanis maradt még némi pénz a pénztárcámban, és nem akartam hazavinni. Itt történt az, hogy kb. majdnem, hogy csak nekem fizettek, hogy ott egyek, ugyanis későn vettem észre, hogy rosszul adtak vissza, az én javamra.

Aztán kiderült, hogy a drága jó kis járatom 3 órát késik, így adtak még HKD 40-et, mint kaja kupont. Így hát még indulás előtt bementem a Mekibe, hogy veszek egy menüt. Amúgy a Meki elég olcsó Hong Kongban, kb. olcsóbb, mint Amerikában. Az egész csak azért lepett meg, mert más ázsiai országokban, ahol voltam, ott mind magas adót raknak a Mekire, ezért sokkal drágábban lehet ott enni, mint más helyeken.

A 3 óra elég hamar elment, így szállhattam is fel a repülőre. Örültem, mert így legalább nem kell Szingapúrban várnom 9 órát, hanem rövidülni fog pár órára. Szingapúrban lefoglaltam magamat a neten, mielőtt mentem volna vissza Jakartába. Amint felültem a gépre, egyből bealudtam, és csak arra ébredtem fel, hogy a kapitány szól, hogy 20 perc múlva landolunk.

Nagyon jól éreztem magam Hong Kongban, nagyon örültem, hogy megismerhettem Hong Kong másik arcát, azaz a természetet. Nagyon szívesen visszamennék a jövőben és kirándulnék többet.

Következő bejegyzésemben az utolsó időszakomról írnék Indonéziában.